Könyvismertető

Ez a munka a magyarországi egyház és társadalom kapcsolatát vizsgálja a reformációig terjedően. Oklevelekre és forrásszövegekre támaszkodva megállapítja, hogy a klérus tagozódása, rétegeinek egymás közti harcai a feudális világi társadalom életét tükrözik. Kiemeli, hogy az egyház egyrészt egyike volt azoknak a közösségeknek, amelyeken keresztül a feudális kor embere a társadalomhoz kapcsolódott, másrészt keretei közt szerveződő intellektuális réteg, bár öntudatlanul és tervszerűtlenül, pótolta a hiányzó világi értelmiséget.
Az egyházi társadalom másik felének, a szerzetességnek életét a három típus - monarchiális, remete és kolduló rendek - szerint tárgyalva a vallásos érzés fejlődésének hazai útját világítja meg, háttérben az írói tevékenység részletes ismertetésével. A befejező rész a világi értelmiség kibontakozásának és fokozatos megerősödésének folyamatát körvonalazza.